Házasság, élettárs, bejegyzett élettárs
Az élettársi kapcsolatokról sokszor hallom, hogy élettársak, de nincsenek bejegyezve. Ez alapján arra jutottam, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat fogalmát meg kell osszam Olvasóimmal, a tévhitek eloszlatása céljából.
Kiindulásként rögzítem, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok alapján megkülönböztetünk házasságot, élettársi kapcsolatot és bejegyzett élettársi kapcsolatot. Melyik mit is jelent pontosan és ezt melyik jogszabály rögzíti?
Az Alaptörvény határozza meg a házasság fogalmát, a következőképpen:
„Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”
Tehát, a házasság a férfi és nő közötti önkéntes elhatározáson alapuló életközösség. Ezt a Polgári Törvénykönyv a következőkkel egészíti ki: „A házastársak a házasélet és a család ügyeiben egyenjogúak; jogaik és kötelezettségeik egyenlők.”
Az élettársi kapcsolat fogalmát a Polgári Törvénykönyv határozza meg. A Polgári Törvénykönyvben az alábbi rendelkezés található:
„Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.”
A bejegyzett élettársak fogalmát a 2009. évi XXIX. törvényben rögzítette a jogalkotó, az alábbiak szerint:
„Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni.”
Röviden tehát: bejegyzett élettársak az azonos nemű párokból lehetnek.
A gyámságról és a gondnokságról röviden
Az általam tapasztaltak alapján érdemesnek tartom megosztani a gyám és a gondnok tisztségére vonatkozó fogalmak elhatárolását.
A törvényi szabályozás szerint, főszabályként a kiskorú gyermek 14. életévének betöltéséig jogilag cselekvőképtelen, 14. és 18. életéve között korlátozottan cselekvőképes és 18. életévének betöltésétől nagykorú, azaz teljesen cselekvőképes. A kiskorú gyermek a tizennyolcadik életéve betöltéséig (nagykorúsága eléréséig) szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll, törvényes képviseletére a szülő vagy a gyám jogosult.
Ha a nagykorú személy -azaz a felnőtt- nem rendelkezik a kellő belátási képességgel egyes ügyeinek intézésére, akkor őt peres eljárásban a bíróság -kérelemre, ha minden feltétel fennáll- gondnokság alá helyezi. Az a nagykorú személy aki gondnokság alatt áll, a gondnokolt. A gondnokoltnak a törvényes képviselője a gondnok –legalábbis azon ügycsoportok tekintetében, amelyekben a bíróság a cselekvőképességet részlegesen korlátozta – .
A kutya tartásáról és a kutyáról való gondoskodás
Aki kutyát tart, annak rendelkeznie kell a kötelező immunizálásra vonatkozó mindenkori adatokkal és dokumentumokkal, egyedi tartós megjelöléssel rendelkező állat esetében az állat azonosítására vonatkozó adatokkal és dokumentumokkal is. Amennyiben az állat új tulajdonoshoz kerül, részére e dokumentumokat át kell adni, illetve tájékoztatni kell az állat fajáról (fajtájáról), – ha ismert – az egyed neméről és koráról, továbbá az egyed tartásához szükséges minimális ismeretekről.
A kutya számára biztosítani kell a megfelelő és helyes minőségű és mennyiségű táplálkozást, vitamin bevitelt, tiszta és kellő méretű saját helyet, teret, tartási helyén a környezeti viszonyok megfeleljenek az állat szükségleteinek, valamint hogy a tartási helye úgy legyen kialakítva, hogy az ne okozhasson sérülést az állatnak. Állandó fényben vagy állandó sötétségben, valamint állandó zajban állatot tartani nem szabad. A kutya tartási helyének olyan méretűnek kell lennie, hogy az állat fajára jellemző mozgási igényét ki tudja elégíteni. A kistestű kutya számára minimum 10m2, közepes testű kutya számára minimum 15m2, nagy testű kutya számára minimum 20m2 helyet kell biztosítani.
A kutya gazdájának oda kell figyelnie arra, hogy a kutya számára minden nap megfelelő időközönként friss ivóvizet biztosítson, melegebb időben ez értelemszerűen több víz cserét jelent, és a kutya szükségeinek elvégzésére naponta minimum három alkalommal, de a kutya szükségéhez igazodóan kell kivigye a kutyát. Ha a kutya többet iszik (netán megy a hasa), akkor értelemszerűen többet is kell kivinni. Ügyeljen arra, hogy a kutyát időben vigye ki, mert a kutyának sem jó, ha a szükségleteit tartogatnia kell. A kutya jólléte érdekében érdemes egy homokkal teli tepsit készenlétben tartani a kutya igényeihez igazodóan. Meleg időben ha a gazda hosszú sétára, útra viszi a kutyát, akkor a kutya számára is kell gondoskodni vízről, élelemről. A kutya talpa érzékeny, ezért a napsütötte forró aszfalt égeti a talpát. Ilyenkor talp-védőről érdemes gondoskodni, illetőleg füves földterületre vinni. Jusson a gazda eszébe, hogy ha neki kéne mezítláb mennie ugyanott, akkor mit tenne saját magáért, akkor ugyanígy a kutyáért is tennie kell.
Hideg, téli időben mára már szerencsére terjedőben van, hogy a rövid szőrű kutyák kabátot, pulóvert kapnak, de nem eléggé. Sajnos, sűrűn látni a téli hidegben didergő kutyákat, akikről a gazdája nem gondoskodott, míg a gazda jól be van öltözve. Gondoljunk bele, hogy a kutya a fűtött kb. 20 °C-os lakásból kimegy a téli hidegbe, netán a mínuszokba, akkor az a kutya számára is hideg, tehát a kutyáról is gondoskodni kell.
A tiszta környezet érdekében el kell takarítani a kutya után a kutya nagydolgát. Sokkal egyszerűbb ez a feladat, ha a kutya popója alá egy kiterített újságpapírt tesz a gazda. Arra is oda kell figyelni, hogy a kutya ne vizeljen senki házára, senkinek a kapualjába, autójára, mert a vizelet károsítja ezeket.
Sajnos, a kutya tartás kapcsán -a vonatkozó kormány rendelet- előírja, hogy: „Veszélyes ebet közterületen vezetni, tömegközlekedési eszközön szállítani csak a harapás lehetőségét megakadályozó, biztonságos szájkosárral és a kibújást megakadályozó nyakörvvel, két méternél nem hosszabb, nem kihúzható pórázon, a tartási engedélyben megjelölt személy felügyeletével szabad. E helyeken az ebet a pórázról elengedni és a szájkosarat levenni tilos.”. A szájkosár kapcsán azonban oda kell figyelni, hogy ennek viselése a kutyát ne akadályozza abban, hogy magát lihegéssel hűteni tudja.
A kutya nyakörve, póráza, ruházata soha ne legyen olyan szoros, hogy az az állatot elszorítja, úgymond bevágja, fullasztja.
A kutya ápolását, azaz fürdetését, fülének tisztán tartását, óvását a kullancsok ellen, fogának ápolását biztosítani kell, ezekről gondoskodni kell. Az előbbiekről a kutyakozmetikus és az állatorvos tud helyes tanácsokat adni. Ha a kutyát otthon fürdeti a gazda, akkor oda kell figyelni, hogy a fürdővíz hőmérséklete az állat számára ne legyen se túl meleg, se hideg (a kar könyékhajlatán végezzen víz hőmérséklet próbát), se a víz, se a kutya sampon ne folyjon az állat szemébe, fülébe. A sampon ne maradjon az állaton, azt tiszta vízzel le kell mosni. Az állatot is meg kell törölgetni, megszárítani, mert vizesen a kutya is megfázhat.
